„Mindenki, aki pénzzel foglalkozik határtalanul iparkodik azt gyarapítani.”
Arisztotelész

A modern közgazdaság tudomány alapjai a klasszikus görög / ie. 400-300 / korban Platón fő műveiben az Államban és a Törvényekben leírja az ideális állam működését, amelyekben összefonódnak a pszichológiai, az etikai, a politikai és a gazdaságtani vizsgálódások. A pszichológia tárgyalja az egyéni lélek részeit, etikája pedig az erényeket.

A lélek felépítése és az állam szerkezete hasonlóan 3 rétegből tevődik össze:

· a lélek rétegei gondolat, indulat, vágyakozás
· az erény rétegei: bölcsesség, bátorság, józan önmérséklet
· a társadalom rétegei: vezető, harcosok, dolgozók
Platón úgy véli, hogy az arany és a magántulajdon birtoklása az állam vezetőit gyűlöletes zsarnok-kényurakká változtatná. Azért óvta ettől a vezetőket, mert a közemberek kezén forgó pénz és arany miatt sok istentelenség, bűnbeesés történt.
Mai társadalmak törvényeiben megtalálható ez az „összeférhetetlenségi törvény”, hogy a legfőbb vezetőknek nem lehetnek vállalataik.
Platón a pénzt mesterségesen kitalált eszközként definiálja, olyan jelkép, szimbólum, amelyet a csere megkönnyítésére találtak fel, ami alapvetően egy jelkép-értékjel. A pénz értékét a benne lévő nemes fémtartalommal hozza összefüggésbe. Itt már a pénz maga is értéket képvisel, nemcsak cserefunkciót. Tiltja mindazon tevékenységi formákat, amelyeknek kizárólagos célja a pénzszerzés. Így a pénz kamatra történő kölcsönzését is.

Arisztotelész (i.e. 384-ban született) az ókor legkiemelkedőbb társadalmi és gazdasági filozófusa, aki 17 évesen már a plátói akadémián tanul, és számos kérdésben kritizálja mesterét utópisztikus gondolatai miatt. Nagy Sándor tanítója volt. Megalakítja saját bölcseleti iskoláját a LÜKEION-t (i.e. 323-ban).
Társadalom-és gazdaság filozófiájának elveit a „Politika” és a „Nikomakhoszi” Etika című műveiben fejti ki.
Ezekben a művekben az emberi életmód, az erkölcsi, az etikai és a közgazdasági vizsgálatok szorosan összefonódtak, és szociológiai módon közelítette meg az emberi ügyeket.

Központi filozófiája: Miként lehet elérni az ember számára a jólétet és a boldogságot Az arisztotelészi közgazdasági filozófia a későbbi korok alaptéziseit alapozza meg. Arisztotelész legjobb államában az ember alapvető mikró közössége a család, amely része egy nagyobb közösségnek, a városállamnak. Hangsúlyozza, hogy az élethez szükséges javak
megszerzéséhez minden államközösség tagjának joga van
.
Két fő gazdasági típusról ír:
· a természetes gazdálkodás, amelynek a célja a közösség, család, állam megőrzésére, fenntartására irányul.
· a természetellenes gazdálkodás, amelynek célja a vagyonszerzés, és a vagyon felhalmozása pénz formájában.

Mindazok, akik természetes gazdálkodással foglalkoznak a „helyes életelvét” követik. Akik pedig a „mesterséges” (uzsorás) gazdaságot preferálják (részesítik előnyben), a „nem helyes életre” törekszenek.

Arisztotelész társadalom és gazdasági filozófiájának kulcsmondatai:
· közösség
· önellátás
· igazságosság
A természetes gazdaság (csere) az emberek természetes szükségleteiből fakad. Például búzát borért cserélik. Az a kereskedelem, amelynek célja a pénzkeresés, a vagyon felhalmozása, az természetellenes és káros jelenség.
Arisztotelész megtiltja a polisz (állam) polgárainak, hogy a pénzkereséssel foglalkozzanak. Ezt a tevékenységet idegeneknek poliszon kívüliek, a (metoikoszok) hatáskörébe utalja, így lettek a pénz kezelői a zsidók, örmények,arab, és kínai kereskedők
A pénz kereskedését a cserekereskedelem fejlődéséből eredezteti. A pénz a csere közvetítő eszköze, és mint közvetítő funkciót helyesnek ítéli, és harcol, ha az nem az eszköze, hanem a végcélja, mert a pénz öncélúvá válik, és nem ismer célokat. A cserét akkor véli igazságosnak, ha egyenértékek cserélnek gazdát. Szükségesnek tartja, hogy minden termék értékét határozzák meg, és pénzben fejezzék ki (szabott ár), így a pénzzel összeférhetővé válik, és így a pénz összemérhetővé tesz mindent, és így a különböző foglalkozású emberek közötti szerepét tölti be. Hangsúlyozza a pénz társadalmi funkcióját, de kettősség jellemzi. Egyfelől úgy gondolja, hogy a pénz maga is áru olyan, mint a többi „jószág”, használati értéke van. A „pénzáru” abban különbözik a többi árutól (búza, lábbeli árutól), hogy értéke stabilabb, mert „belső-állandó” értéke van. Másfelől a pénznek ellentétes értelmezése van. Puszta jelnek, értékjelnek, szimbólumnak tekinti.

Arisztotelész a „Nikomakhoszi” Etikában kifejti, hogy a pénz megegyezés alapján (nomoszon) keletkezett.
A pénz - szokásból elfogadott jelkép. A megfogalmazás rokonságot mutat Platón elméletével.
Arisztotelész a pénz törvényi létezésével a nominalista - legalista pénzelmélet előfutára lett.
Arisztotelész a kamatkölcsönzés kérdését a politikában veti fel, hogy aki a pénzt kamatra, uzsorára kölcsönadja, az uzsorás.

Az uzsora görög neve: „magzat”. Így tehát a pénz fiadzik.

Felfogásában a pénz még nem produktív, nincs hozamképessége, sérti a csere igazságosság elvét, és természetellenesnek tartja, és gazdagság bölcseleteinek a hatása a XVIII. századig jól követhető.