A vallás és a kultúra szerepe a pénzügyi szokásaink kialakulásában. A közgazdaság tudomány és a természettudományok előtt az emberek pénzzel kapcsolatos viszonyára a legerősebb hatást a vallások gyakorolták. A vallások pénzzel kapcsolatos dogmái és a mindennapi életre vonatkozó tanításai mellett a korabeli filozófiai és erkölcsi tanok játszották a főszerepet.

A világvallások az elmúlt évezredekben meghatározó szerepet játszottak a társadalmak és gazdaságok fejlődésének alakulásában. Időrőlidőre változó módon hatottak e fejlődés érdekében vagy ellenében, de akárhogy is, az emberek és közösségeik mindennapi életét a mai napig alapvetően meghatározzák.

Az ókori népek a templomokban gyűjtötték össze a pénzfelesleget, így például az athéniak is, amikor pedig háborúkhoz szükség volt a pénzre, kölcsönvették onnan, majd visszatették.
Ezen túlmenően is elterjedt volt, hogy a templomokat üzletelésre is használták. Amikor Jézus megérkezett Jeruzsálembe, kiűzte a kereskedőket a templomból, és a pénzváltók asztalait felborította arra hivatkozva, hogy az ő házát az írás alapján minden nép az imádság házának fogja hívni, miközben ők meg rablók barlangjává változtatták.

Nos, ezzel a biblia megadta az alaphangot a pénzváltókkal és az üzletemberekkel, kereskedőkkel szemben.

Jézus a nép fia volt, tanításai elsősorban a szegény tömegekhez szóltak, egy jobb világ eljövetelének ígéretén alapult.
Megjegyzem, még most is a jobb világot várjuk. A kereszténység viszonya a pénzhez és az üzlethez az ideológiai puritánság és az egyház hatalmával párhuzamosan növekvő gazdagság ellentmondásában vergődik, amióta elhangzott Jézus Krisztus híres hasonlata, „miszerint könnyebb a tevének átmenni a tűfokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába!”

Számos példabeszédében a gazdagok pokolra jutásáról és a szegények menybemeneteléséről ír a Biblia. A szegénység és a gazdagság ellentmondását a keresztény egyház a mai napig nem tudta feloldani.
Az egyházak a növekvő gazdasági fejlődéssel, a profit termeléssel nem tudtak mit kezdeni a tanainak megfogalmazásakor.
A gazdasági ügyletekben a partner érdekeinek a tiszteletben tartását, ahogy manapság jobb szó híján nevezzük, a tisztességes hasznot, vagyis a másik helyzetével való visszaélés elvetését hirdették.
Az aranyszabály, vagyis hogy ne tegyünk olyat mással, amit nem szeretnénk, hogy velünk tegyenek meg, visszatérő gondolata a Bibliának és a konfucianizmusnak.

Központi gondolat a pénz utáni jövedelem, vagyis a kamat szedésére vonatkozó korlátozás.
Ezt az eredetileg vallási, és mára az iszlámon kívül már egyetlen világvallásban sem részletesen és egyértelműen tiltott tevékenységet a világi vezetők által hozott törvények oldották fel az évszázadok során, és korszakonként változó módon különböztették meg mértéke alapján a tisztességes kamatot az uzsorától.
Vajon miért zavarta a vallásalapítókat, vallási dogmatikusokat a kamat intézménye?
Vajon ennek az ítéletnek a mintájára tér-e vissza még a harmadik évezred populista politikai és közgondolkodásában is a pénz utáni jövedelem elítélése, megkülönböztetése a munkajövedelemtől?

A korai vallások ugyanis a közel- és távol-keleti közösségek és társadalmak azon fejlődési szakaszában gyökereznek, amikor a gazdasági aktivitásra alapvetően a cserekereskedelem volt jellemző. Az emberek úgy elégítették ki szükségleteiket, hogy az általuk termelt javakat (szolgáltatásokat) számukra szükséges más javakra (szolgáltatásokra) cserélték.
A kölcsön intézménye is létezett, ugyanis ha valaki egy adott időszakban kevesebbet tudott termelni, kevesebbel rendelkezett, de feltételezhető volt, hogy a jövőben pótolni tudja a hiányt, ezért kölcsönvett bizonyos javakat, és azokat később visszaszolgáltatta.
Ennek a kölcsönnek nem volt kamata, hiszen a kölcsönvett árut, terményt ugyanabban a formában adta vissza, tehát nem okozott veszteséget a kölcsönadónak vagyis szemben a pénzzel, a kölcsön időtartama, és különösen az alatta esetleg bekövetkező áremelkedés nem csökkentette a visszakapott "kölcsön" értékét. Kérdés, hogy ez a rendszer hogyan gondolkodott a kockázat fogalmáról, hiszen a mai kölcsönök kamatában az is benne foglaltatik. Nos, mivel ha a kölcsönvevő nem tudta megadni kölcsönét, adósrabszolgává vált - ez az ókori társadalmakban elég komoly garanciát jelentett a kölcsönadó kockázatának a kezelésére.

A vallások tehát ezen az egyszerű közgazdasági megfontoláson alapulva vetették el először teljesen a kamatszedést, majd később annak túlzott mértékét, az uzsorát. A kockázat kezelése, árának kiszámítása és adásvétele legalább annyira szembeszegül a dogmával, mint az evolúció elmélete.
A vallási tanok több ezer éves hagyományai, szinte ugyanolyan nevelési hatással bírnak családokban még ma is a pénzzel, a gazdagsággal kapcsolatos viszonyuk terén.

Nos, ezért gondolom, hogy a vallásfilozófiai tanítások hatnak személyiségükre a legerőteljesebben, mert a szocializálódás során akarvaakaratlanul, a szüleink és a környezetünk közvetítésével alakítják, formálják erkölcsi értékeinket, a felettes énünket, az egész személyiségünket, és ezen belül a felnőtt korra kialakuló pénzügyi attitűdünket.
Az ember természetes vágyát a birtoklásra, a gazdagságra a vallási tanok elítélik, és ez bűntudatot, félelmet és ambivalens érzelmeket vált ki az emberekből.

Nem véletlen, hogy a vallások a tanításokon, és az általuk formált erkölcsi konszenzuson keresztül ugyanilyen módon hatnak a gazdasági-üzleti tevékenységre, a pénzzel és a vagyonnal kapcsolatos felfogásokra. Szinte folyamatosan jellemző a tanításokra és azt elfogadó hívőkre emiatt, a kognitív disszonancia, amely egy pszichés feszültség állapotot jelent, amit az ember tartósan nem bír elviselni, és tudattalanul az elhárító mechanizmusai segítségével igyekszik ezt redukálni.
Az a feltételezésem, hogy a kognitív disszonancia gyökere a vallási tanok az emberekre kifejtett hatásában, és a szegénység-gazdagság feloldhatatlan ellentmondásaiban vannak.