A XXI. század elején egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a befektetők az információknak. A tőzsdén beszélhetünk bennfentes, téves, spekulációs információkról, stb. Napjainkra az egész tőzsde egy információs tengerré változott, melyben az árfolyamváltozások egyetlen dolgon alapulnak: megpróbáljuk kitalálni, hogy egyes vállalatok részvényei mennyit érnek, ez azonban még soha senkinek nem sikerült.

A hihetetlen mennyiségű új információ megjelenése miatt fundamentális és technikai elemzések segítségével próbáljuk meg a jövőbeni árfolyam-alakulást megjósolni.

A gazdasági tények fantáziadús történetekkel, gyakran célzatosan terjesztett rémhírekkel, tippekkel keverednek, amelyek - az egyes emberek félelmeitől és vágyaitól hajtva gyakran látszólag teljesen logikátlan, irracionális árfolyamváltozásokhoz vezetnek. A tőzsdén gyakran az árak mindenféle hír nélkül változnak, ilyenkor gyorsan kitalált indokokat gyártanak a befektetők, hogy mi állhat az emelkedés hátterében. Ilyen esetben előlépnek a leggyakrabban használt tőzsdei kifejezések: talán, remélhetőleg, úgy gondolom, úgy tűnik, stb.

A tőzsdét rövidtávon 90%-ban a pszichológia határozza meg. A tőzsdei árfolyamok mozgása a spekulánsok és befektetők lélektani reakcióit mutatja. Ezeket a tömegpszichológiai reakciókat nem lehet előre megjósolni, de egy tapasztalt tőzsdés képes sejteni, kitalálni, hogy a piac hogyan fog reagálni egy új hírre. Rövidtávon a gazdaság helyzete nem gyakorol túl nagy befolyást a tőzsdei árfolyamokra, inkább a befektetők várakozásai alakítják azokat. Az is meghatározó, hogy az értékpapírok mekkora része van gyenge idegzetű és erős idegzetű kezekben.

A közép- és hosszú távú tőzsdei tendenciák fő meghatározója a pszichológia mellett a kamatláb. A kamatláb alakulása határozza meg, hogy a kínálat vagy a kereslet lesz-e erősebb. Ha a biztonságosabb állampapírok hozama csökken, akkor több spekulációs tőke áramlik a tőzsdére, de ez a kamathatás csak bizonyos idő múlva érzékelhető. .

A hosszú távú tendenciák szempontjából a tömegpszichológia már nem olyan jelentékeny. Itt már a gazdasági fejlődés az árfolyamok alakulását meghatározó legfőbb tényező. A vállalat eredményességének növekedése, csökkenése hat hosszútávon a részvények árfolyamára.

A technikai elemzők nem azért tevékenykednek, hogy remek, hosszú távú befektetést válasszanak, hanem azért, hogy az elemző módszerekkel a többi befektetőnél hamarabb vegyék észre a változások jeleit a részvények grafikonjain. A legszívósabb technikai elemzők akár napokig is böngészik a részvényárfolyamokat, mert számukra nem fontos, hogy a vállalatról milyen hírek érkeznek a tőkepiacra csak az, hogy a részvény árfolyama a jövőben hogyan alakul. Az árfolyamokat azonban nem lehet vonalzóval előre megrajzolni, mert a tőzsdei események matematikai számítások segítségével nem láthatók előre.

Már többen próbáltak valamilyen programot írni, mely előre jelezné a vételt és az eladást, de ez még senkinek nem sikerült, pedig a számítástechnikában azt hinné az ember nincsen lehetetlen.

Amennyiben valaki ki is találna egy ilyen programot, az napokon belül elterjedne a világon, s mindenki használná, mindenki meg akarná előzni a másikat egy adott vételi, eladási jel kihasználásánál, s az emberi mohóság tenné helytelenné a számítógép számításait, javaslatait. A technikai elemzés alakzatait inkább a befektetők pszichológiai reakciói váltják ki.

A trendek például a „csordaösztön” következményeként alakulnak ki. Amikor a befektetők látják, hogy az egyik részvényemelkedő trendbe lép, akkor minden befektető meg akarja lovagolni a bikát, s vevőként lépnek fel az adott részvény piacán. Az árfolyam emelkedése egyre inkább felfokozza a hangulatot, s egyre több vásárló jelenik meg a piacon, s ez újból áremelkedést generál. S ez így folytatódik egészen addig, míg az eufória, a kapzsiság le nem cseng.

Ellenállás, támasz áttörése: A múltbeli tapasztalatok alapján a befektetők nagyobb része úgy véli, hogy egy bizonyos árfolyamon megéri a részvényt eladni, mert az nem ér többet, s erről a szintről már többször vissza is fordult az árfolyam. Ez a spekuláció nem támasztható alá semmivel, de a piaci konszenzus az adott árfolyamszinten létrehozott egy ellenállást, melyet elérve a részvény árfolyama mindig esésnek indult. Amennyiben ezt az ellenállást tartósan átlépi az árfolyam, akkor a befektetők elfogadják az új ártartományt, s az új tartományon belül fognak kereskedni az adott részvényre

Trendfordulót és trend folytatását jelző alakzatoknál, ha a befektetők észreveszik az alakzat várható kirajzolódását, akkor pánikszerű eladásba (hirtelen vételbe) kezdenek, s ezzel maguk idézik elő a csökkenő (emelkedő) trend beköszöntét. Vagyis nem a grafikonok következtében emelkednek az árfolyamok, hanem a befektetők reakciója, a csordaszellem miatt.

A technikai elemzés hátránya azonban, hogy az elemzőtől nagyon sok időt igényel még a mai számítógépes programokkal is. Másrészt minél többen használják ezt technikát, annál kisebb lesz a haszna, mert mindenki meg akarja előzni a másik befektetőt eladáskor illetve vételkor, s így a különböző alakzatok érvényüket

Abban a pillanatban, amikor a részvények valamilyen okból elkezdenek emelkedni, sok spekuláns ezt ki akarja használni, és elkezd eladni. Ezután a részvények csak kisebb mértékben emelkednek, mint azt várták tőlük, s a többi spekuláns türelmetlenné válik, mert a várt emelkedés nem következik be, ezért ők is eladnak, s ez megindítja az árfolyamcsökkenést, mely újabb eladási megbízásokhoz vezethet, s ez így folytatódik tovább. A számítógépek által megrajzolt grafikonok a tőzsdei szereplők árfolyamokra gyakorolt pszichológiai hatásait is tartalmazza, de nem lehet belőle meghatározni, hogy mekkora hatással vannak a befektetők törekvései, vágyai, álmai, érzelmei az árfolyamokra. Nem lehet számszerűsíteni a félelmek, az optimizmus, az eufória, a pánik hatásait.

A grafikonok segítségével jól láthatjuk, hogy az árfolyamok a múltban hogyan alakultak. Ma még igaz az árgörbe, de ha előre megrajzoljuk, akkor már csak jóslás, ami vagy beválik, vagy nem.

A grafikonelemzés azonban szükséges a tőzsdéző számára, mert a grafikonok által sok piaci szereplő döntéseit kiszámíthatjuk, megjósolhatjuk. Támpontot nyújt ugyan a befektetőnek a piaci folyamatok elemzésénél, de nem szabad csak a technikai elemzésre hagyatkozni, bár figyelembe kell venni ezt a variánst is.

A fundamentális elemzésnél nagyon fontos, hogy ne a tőzsdét figyeljük, hanem a vállalatot. Aki a tőzsdébe fektet be, annak a mögötte álló részvénytársaságról is tudnia kell mindent. Az elemzés során a vállalat jövőbeli lehetőségeit, várható nyereségességét kell elemeznünk. Fontos, hogy az ágazatot, melybe az adott részvénytársaság tartozik, legalább futólag ismerjük. A befektetők soha nem rendelkezhetnek az összes árfolyamot befolyásoló információval, ezért sokszor csak az árfolyam árulkodhat valamilyen pozitív vagy negatív fejleményről a társasággal kapcsolatban. Mindig vannak jobban informáltak (pl. a bennfentes személyek), ezért a kívülállók csak az árfolyamok alakulásából következtethetnek a hírekre. A fundamentális elemzések során a legfontosabb információt a negyedévente közölt gyorsjelentések nyújtják. A vállalatokkal szemben mindig vannak bizonyos befektetői és elemzői eredményvárakozások.

Ha a befektetők jobb (rosszabb) eredményt várnak, mint az elemzők akkor a gyorsjelentés nyilvánosságra hozatala előtt az árfolyam emelkedik (csökken), s a tényleges jó (rossz) eredmény nyilvánosságra hozatala után az árfolyam esni (emelkedni) kezd. . Ez azért játszódik le, mert akik azért vásárolták (adták el) a részvényt, mert jobb (rosszabb) eredményt vártak az adott vállalattól, a gyorsjelentés nyilvánosságra hozatalakor realizálják árfolyamnyereségüket (visszavásárolják részvényeiket).
A fundamentális elemzésből nyert adatokból számíthatja ki a befektető, hogy a részvény alul- vagy túlértékelt-e. Ez azonban nem egy számtani fogalom, hanem csak egy viszonylagos ítélet, melyet a piaci konszenzus és a pszichológiai tényezők alakítanak ki. Az árfolyamok csak kivételes esetben fejezik ki az igazi értéket, általában a kínálatnak és a keresletnek, a befektetők várakozásainak megfelelően változnak.

Soha ne fizessünk többet egy részvényért, mint amennyi a reálértéke. A részvények reálértékét a piaci árfolyam/nyereség hányados mutatja meg.

Mind az egyedi, mind az intézményi befektetőkre igaz, hogy nem rideg számítógépek, amelyek az árfolyam/nyereség hányados mérlegelése után megnyomják az eladni-venni parancsot.
Nem, mert érzelmi élettel bíró lények, s döntéseikben kapzsiság, játékszenvedély, reménység és félelem is érvényesül nem csupán a józanész.
Ezért szokás mondani, hogy a sikeres befektetéshez szükséges mind az intellektuális, mind a pszichológiai készenlét.

A tőzsdei árfolyamokat a befektetési döntéseken keresztül a "hírek" mozgatják. Hír és hír között azonban nagy különbség van abból a szempontból, hogy a valóságot milyen megbízhatósággal dolgozza fel és mutatja be. Ennek a spektrumnak az egyik végén a tények közlése, a másik végén a pletykák futótűzszerű terjedése áll. befektetési döntéseiket nem a hírek, hanem a pletykák vezérlik.
Ezért terjedt el az a tőzsdei mondás, vásárolj a pletykának megfelelően és adj el a hír szerint.